Közlekedjünk Csornán!

Ismét buherálják a Bartók Béla utat.
"Hurrá!" Kellene ujjonganom,hiszen mindennap többször használom az útszakaszt.
Ma reggel viszont jött a hidegzuhany.
Megkezdődött a buhera,mert javításnak nagyon nagy jóindulattal sem lehet nevezni.
Gondoltam,nem megyek le a Koronánál,majd a körforgalomban lecsavarok délnek.
Rossz ötletnek bizonyult. Már az gyanús volt,hogy a lámpák sárgán villogtak. A gyanú beigazolódott. Dugó ezerrel,kamion bent dekkol a körforgalomban,mert nem engedték le Szombathely felé.Hajrá! Záróvonal,megpördülés kizárva. Nincs mese,ki kell várnom a soromat.
31 perc "nyugodt " várakozás után végre célba vehetem a telephelyemet,hogy végre verhessem a vasat,amit holnap szállítanom kell.
Nye mózsna! A szokásos piros lámpa a vasúti átjáróban. Motor le,hangerő fel,akár az ülést is hátradönthetném,a bakterok elkezdtek tolatgatni. Azt mondjuk nem igazán értem,hogy egy vagonnal miért kell ugyanazon a sínpáron el-vissza mászkálni,de én nem értek a nagyok dolgához.
Na,végre,abbahagyták. Viszont a sorompó még mindig alsó állásban pihen. Ja,persze,jön a soproni vonat. Igaz,hogy még csak Kapuvárnál jár,de itt azért nem kell a forgalmat elengedni.
Végre 17 perc után elslattyog a vonat is,sorompó fel. Végre indulhatok termelő tevékenységet folytatni. Egy lengyel kamion(amire köztudottan nem vonatkoznak a magyar KRESZ-szabályok),kishíján letol az útról,pedig előttem egy Miautónk szüttyög,én már régen árkon-bokron túl lennék.
Nagynehezen,mindössze 53 perc alatt kiérek a műhelybe.
A bakternak azért még kikáromkodom magam,mert egyedül káromkodni sem érdemes.
Hazajövök ebédelni,ami a nap első étkezése számomra,tehát ,mondhatnánk, viszonylag sürgős a hazaérkezés.
Gondoltam,kibabrálok én ezzel a körforgalommal,kikerülöm.
Ráfaragtam. Az hagyján,hogy a sorompó ismét leeresztve,vonat sehol,de ezt már megszoktam.
Elmegyek az Erzsébet királyné útnak,de ez sem jött be. Lemegyek az Ifjúsági ltp.-nél,hogy az Áruház sarkon majd nagy gáz,nyikorgó gumi alapon majdcsak átlövöm magam a túloldalra.
De nem. Egy Focus töketlenkedik. Irányjelző jobbra,a szokásos pofátlansággal besorolás a belső sávba,majd irány nach Hause. Hurrá,hurrá! 11:35-kor indultam és már haza is értem 12:08-kor.
Új országos rekord! Bekerülök a Guiness-be.
Itthon meg bableves és tojásos tészta.Brrr! Semmi hús? Én nem akarok böjtölni,arra van egy csomó önkéntes a rendházakban,de mégis kénytelen vagyok.Übercumi. 3-kor meg majd kopog a szemem az éhségtől. Ennek megint pizza lesz a vége. Tiszta ráfizetés ez a mai nap.
Most meg mehetek vissza ,mert így is 9-ig tolhatom neki ezerrel,ha kész akarok lenni a vasakkal.
Na sebaj ,ez a mai nap ilyen. Csak az vigasztal,hogy a hűtőben van pár üveg echte germán csatos Paulaner. Este be is cumpózom,nehogy megromoljon. ;)