White Lake - Icebird - Lord

Ismét eljött a szokásos éves Lord-dózis bevételének ideje.
Jön a Lord White Lake-re (a gyengébbek kedvéért Fehér-tó).
Corsába vágódtunk(Anita,Adrienn,bubu,Roland és szerénységem).
Anita volt kinevezve sofőrnek,így én már a Borosban Gösser cumpózhattam,végra Bubu is lerótta tartozását.
Az indulás kisebbfennakadással indult,mivel a cd-lejátszó a kocsiban memorizálja az utolsó hangerőt is,így kisebb infartusközeli állapotba került sofőrünk,amint a Kárpátia 27-es hangerővel megszólalt. De menetelt a század rendületlenül. :)
Az útról nem érdemes szót ejteni,hacsak azt nem,hogy ilyen lassan régen ment a kocsi a 85-ösön,akkor is utánfutóval és egy rakás vassal.
Ha nem nézzük,hogy Anita elfelejtette az utat és a táblát sem nagyon nézegette,emiatt tolattunk vagy 20 métert,akkor eseménytelen volt a kocsikázás.
A Jégmadár hozta formáját,a sör hideg volt,volt zsíroskenyér,múzika volt készülőben,tehát ennél több nem is kell a magamfajtának.
Az előzenekar (a nevüket elfelejtettem) érdekes produkcióval szolgált.
Gyakorlatilag egy sörösüveggel értékelhetőbb zenét produkáltam volna. Egyetlen pozitívum(?),hogy a srácnak olyan volt a hangja,mint a Kovbojok frontemberének.
A Lord viszont ismét kitett magáért,nem sokat tököltek,hamar belevágtak a közepébe.
A régi és az új számok állandó váltakozása és a jó hangzás igazán jót tett depis lelkecskémnek.
Érdekes módon nem csúszott a koncert,sőt, idő előtt kezdtek.
Izmos másfél órás műsor,hideg söröcskék és máris jól zárult a napom. Talán már csak egy svéd vikingmenyecske tudott volna még javítani állapotomon,de ők máshol voltak.
Összesítve a leírt sületlenségeket,nagyon jó koncert volt,jó hangulattal,a zenekar ismét megmutatta,hogy a rutin bizony sokat számít.

Akkor most némi képanyag: