Az idei első...

Hát igen,végre tudtam időt szakítani egy kis pihenésre is.
Míg egyesek túrázgatnak,másik punnyadnak,nekem a horgászat vonja el a figyelmemet a napi gondokról.
Tökéletes stresszoldó,a természetben vagyok,süt a nap,jó az ájer,vízcsobogás,kell ennél több?
Ma is útnak indultam.
Már az út is regényekbe illő,ugyanis a közútkezelő végre nekiállt a 86-os főút bevezető szakaszának.
Emiatt és a vasúti átjáró miatt már reggel bedugult a körforgalom a temetőnél.
Mivel időre mentem Péter cimborámért,nem értem rá tökölődni.
Gyors irányváltás,el a lőtér felé,utána le a cserépgyári útra,át a vasúton és a Mofém mögött jutottam ki a 86-osra. Kicsit pirosas színű lett ugyan a kocsi,de azon a víz majd segít.
Péternél átcuccoltunk az ő kocsijába,mivel ő egy hegy cuccal jön lógatni mindig.
Nekem egy bot,kellélek egy dobozban,némi csali és a saját fogyasztásra kijelölt tápanyag.
Árpás mellett lévő bértóhoz mentünk,gondoltuk,kipróbáljuk ezt is.
Nagyon szép környezet,bár a friss kotrás nyomai még megvannak.
Van fa,van árnyék,nem kell megkukulni a napon.
Gyorsan felcsailztunk,majd a kisebbik tó elővilágát támadtuk meg.
Békát sem fogtunk rajta,pedig állítólag abban vannak a cápák.
Egy órai lógatás és csendes beszélgetés után átcuccoltunk a nagyobbik tóra.
Alig hajigáltam be a horgot,egy percen belül kapásom volt.
Hurrá! Végre! egy fincsi kis potyka lett a jutalmam.
Ő:


Előre szólok! Nem a sapkás a ponty!!!

Idei első halacskám. De nem az utolsó. Utána egy kis csend volt,hiába,elég nagy zenebonát rendezett a vízben.
Majd jöttek a keszegek. Péter zsinórban fogott hármat,2 szilvaorrút és egy kis dévért.
utána megint egy kis csend jött,majd beindultak a nagyobbak is.
Sajnos nem maradhattunk sokáig,mert Pétert szólította kötelesség. A gazdák sem unatkoznak ilyenkor.
Azért zárásul még akasztottam egy fincsi kis pontyot,igazán megkoronázta a napot.:


Már nagyon várom a következőt.
Ami lehet,hogy még a hétvégén belefér.