Kárácony

Végre lezajlott a móka. Nem kell hosszú,kígyózó sorokban bámulnom a szarul élő,éhenhalni készülő magyar alsóosztály 3-400 ezer forintos plazmatévés dobozait a pénztárnál. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy akkor most mire is panaszkodunk. Új autók, új lakások,házak, luxuscikkek garmada, seggkitörlő mobiltelefonok,beszélő piszoárok és masszírozó wc-papír,ez jut annak,aki a leghangosabban sír. Szinte hihetetlen.
Élelmiszert vásárol egy család a Metroban. Előttem állnak sorba és azon tanakodnak,hogy vajon elég lesz-e a cuccos. Pár üveg minőségi bor( Bock Ermitage),némi tej,hús,fűszerek,üccsi,söröcske,szalvéta,csoki,kávé,gyümi,amit nagy hirtelenjében láttam.
91 ezer valahányszáz forint. Gondoltam magamban,ezek sem normálisak. De végre rám került a sor. Kifizettem a 2 karton HB söröcskémet,ami szükséges a mindennapi túléléshez,és fizettem 6800 forintot. Erre vártam 42 percet. Mögöttem egy hölgy felsóhajt:"Bárcsak megúsznám én is ennyivel!"
Hátranézek,de a nőt nem látni a szekérbe pakolt hegytől. Szegény,gondoltam,csupa létszükséglet lehet,amit vett,csak a rövidital lehet egy laza 40-es,de inkább 50. Hiába,nagy a család és mindenki immunis az alkoholra.
Szóval sírunk. Egyre inkább az a mondás jut eszembe,hogy aki a legjobban sír,attól el kell venni,aki a legjobban dicsekszik,annak adni kell. Kezdek hinni a dologban.
Lehet ,hogy a neveltetésem a rossz,de nem tehetek róla,ez a fajta rongyrázás nem az én műfajom.
Pedig elmegyek étterembe,veszek minőségi cuccokat is,nem a legolcsóbb árut nézem mindenhol,de ekkora flancot nem engedek meg magamnak.Pedig most már lassan talán meg is tehetném,ámbár nem tudom,az ilyen flanc mennyibe kerül.
Nekem,asszem,semennyibe. És nektek?