Fekete nap

Meghalt a kikkutyám. Nagyon szomorú vagyok. Nem látom többé,ahogy lobogó füllel szalad felém,ahogy a lábamra hajtott buksijával szemléli a világot. Ahogy ugribugrizik,ahogy ölembe hajtott fejjel simizteti magát,ahogy a kezemet harapdálja,ahogy egy evésre becsókol egy kutyakonzervet,de még utánanéz a tányérjának.

Ahogy ellopja az üres szerszámosdobozaimat és ahogy gatyafékkel áll meg a havon.Ahogy nagy igyekezetében lefejeli az ajtót,ahogy a konvektor elől néz rám szemrehányóan,hogy nem kockáztam fel neki egy lovat,amit még megenne.

Többé nem fog velem őrjáratozni a műhely körül,nem lesz,akihez beszélhetek.
Nem fog velem játszani,nem akarja letépni a gatyámat,nem bontja el a cipőfűzőmet.
Nyugodj békében,Picur! Remélem,a túlvilágon jobb gazdád lesz,mint én voltam.



Te meg,te büdös barom,aki kinyírtad a kutyusomat,készülj fel a legrosszabbakra,mert pokol lesz az életed,és könyörgni fogsz,hogy húzzalak fel az első póznára!!!

De nem úszod meg ilyen könnyen!